A 2. világháború után a szocialista vezetés alatt rengeteg változáson esett át az országunk. Az 1950-es években az ipar erőteljes fejlesztése mellett nemigen jutott pénz és energia a mezőgazdaság fejlesztésére, pedig a termelőszövetkezetek megjelenéséről mindenki hallott már. A kormány a gazdasági ciklusokat „5 éves tervekben” határozta meg.
Az első ilyen 5 éves terv, egy rövidebb, 3 éves terv után 1950-ben kezdődött. Mint ahogy említettem, sem ebben a ciklusban, sem a következőben nemigen sikerült nagyobb fejlődést elérni a mezőgazdaság kollektivizálása terén. Ez több mindennek köszönhető. Egyrészt a mezőgazdaságban tevékenykedő népesség (parasztság) már rengeteg rémhírt hallott a Szovjetunióban és az egyéb szovjet érdekszférájú országokban működő hasonló létesítményekről. Ez nem adott hozzá túl sokat a lelkesedésükhöz, nem is érezték biztosnak a megélhetésüket a termelőszövetkezetbe való belépés után, főleg, hogy a tehetősebb rétegnek még a termelőeszközeiket is be kellett szolgáltatni, például cséplőgépeket, traktorokat.
A magyarországi vezetést hamarosan Moszkvába hívták, ahol azt az utasítást kapták, hogy fejezzék be az ipar túlzott erőltetését és támogatását a mezőgazdaság rovására. Mindezek után a következő ötéves terv már a termelőszövetkezetek intenzív szaporodásának szellemében telt, a parasztságot egyre erőszakosabb módszerekkel ösztönözték a csatlakozásra, eközben az ipar pedig egy kissé háttérbe szorult.
Ekkor, az aktuális vezetést ismét Moszkvába rendelték, ám most azt az utasítást kapták, hogy próbálják meg nem teljesen leépíteni a szekunder szektort, hiszen az iparosításnak ésszerű keretek között, de mennie kell.
A következőkben elengedem a termelőszövetkezetek és a mezőgazdaság példáját, próbáljunk egy kicsit még az iparra koncentrálni.
Mint azt említettem, az ipar rendkívül fontos szerepet játszott a szocializmus és országunk életében. Ez annyira nem véletlen, különböző ideológiai megfontolások bújnak meg mögötte, nem feltétlenül szeretnék részletesebben belemenni.
Az ugye evidens, hogy a gyárakba munkások kellenek. Gyárakat főleg a városokban illetve a fejlettebb településeken építettek, épp ezért ezeket a régiókat fejlődésnek kezdték indítani, amellett, hogy természetesen már egy gyár megjelenése is a fejlődés jele volt.
Tehát, a nagyobb városokban és településekben intenzív fejlődésnek indult az ipar, az embereket pedig elkezdték ezekbe a vonzáskörzetekbe csábítani. Ez a falvak fejlődésével is járt, hiszen biztosítani kellett az ingázók számára a megfelelő tömegközlekedési hálózatot, a tömegközlekedési hálózat számára pedig az infrastruktúrát, az utakat.
Az emberek elkezdtek a fővárosba, a nagyobb városokba áramlani, nekik pedig lakás kellett. Az elején a lakhatást nagyrészben a munkásszállókkal oldották meg, ezzel kapcsolatban láttam egy korabeli propagandafilmet amiben egy nő elmondta, hogy nagyon jók ezek a munkásszállók, igaz, hogy a férje egy teljesen másikban lakik, kéthetente hétvégén tudnak otthon találkozni, a gyerekekre pedig a nagyszülők vigyáznak otthon. Ezt az egészet pedig teljesen pozitívan kommunikálták le.
A munkásszállókban már egyre kevesebb hely maradt a gyári dolgozóknak, a hetvenes években pedig elkezdték építeni a lakótelepket. (Ebben az évtizedben másfél millió lakás épült.) Ezt az egészet egy gyors és egyszerű megoldásnak gondolták, a panelházakat viszonylag gyorsan és olcsón fel tudták építeni, a falvakból beáramló népességnek pedig az addigiakhoz képest nagyon magas szintű lakhatást biztosítottak. A vezetékes víz, a csatorna, a villany, az angol WC sok családnak még ismeretlenek voltak, és ezek a lakások ezeket mind tudták.
Érdemes megemlíteni, hogy a lakótelepek az állam népességpolitikájában is fontos szerepet játszottak. A lakások elsőként állami tulajdonban voltak, kis túlzással mondhatni, mint minden más. Ezeket a lakásokat az állam mondhatni ingyen, vagy nagyon olcsón „osztogatta”. A könnyű lakásszerzést nem mindenkinek tették lehetővé, meg kellett felelni bizonyos kritériumoknak. Egy férfi például sokkal könnyebben kapott lakást, ha volt felesége, illetve gyerekei. (Továbbá jó, szépen hangzó munkahelye.)
Gondolom mindenki leszűrte magának, hogy ebben mi a pláne. Ha az ember lakást szeretett volna, csak házasodnia kellett és szülnie néhány kölyköt.
Ez a politika egyébként egy kis ideig be is vált, a szocialista országok pedig büszkélkedve mutogathatták a „demagóg kapitalistáknak” a kedvező korfájukat, hiszen ekkoriban ezek az országok már javában küzdöttek a népességfogyással. (Egy tanulmányban olvastam, hogy később már nálunk sem volt túl rózsás a helyzet.)
A lakótelepek megjelenését is beszőtte a propagandagépezet, a nyolcvanas évek elején rengeteg rövid propaganda/dokumentumfilm jelent meg, amivel ezeket a panellakásokat promózták. Sok közülük kitért a lakások praktikus kialakítására, modernségére, a lakótelepek környéki szolgáltatásainak tömkelegére, és még sorolhatnánk.
Na de akkor beszéljünk egy kicsit ezekről a dokumentumfilmekről. El sem tudnátok képzelni, hogy mennyire tele van velük a YouTube! Ezek a kisfilmek különféle címeken futottak, mint például: Üdvözlet Újpalotáról, Közlekedés a lakótelepen, A Budafoki kísérleti lakótelep.
Illetve ezen kívül még egy 40 perces korabeli tv-adást is találtam, ahol a nyíregyházi lakótelepen élő embereket kérdezik meg arról, hogy hogyan töltik a délutánjaikat. Nem értem, hogy akkoriban ezt ki a fene találta izginek, de így mai szemmel tényleg elég érdekes, hogy abban az időben mi nyújtotta a szórakozást az embereknek. Ezenkívül kifejezetten nevetséges, ahogy az emberek mennyire nem tudtak nyilatkozni, és hogy a kamera láttán az utcakölykök rögtön odagyűltek az amúgy is épp eléggé kínos perceit élő interjúalany köré és mindenféle hülye pofákat vágtak. Természetesen ebből a műsorból is sugároznak a szocialista dogmák, mint például, hogy természetesen mindenkinek van munkája és hogy mindenki szereti a lakótelepeket és panellakásokat.
A lakótelepek ma is a magyarországi, és más hasonló volt szocialista országbeli városok szerves kellékei, napjainkban is rengeteg ember lakhatását biztosítják. Természetesen mára már elég elmaradottnak és idejétmúltnak számítanak, de a panelprogramoknak köszönhetően sok panelház energetikai tulajdonságait sikerült javítani, rengeteget közülük felújítottak, és a hírek szerint még mindig az egyik legkelendőbb lakástípusoknak számítanak az ingatlanpiacon.
A nyíregyházi lakótelep egy délelőttje:
Lakótelep megismerése: